Mind a tízen (kivéve Szinti, mert ő hiányzik) rajzoltunk az ujjunkra egy rózsaszín szívecskés “gyűrűt”. Szabcsi épp rajzolja Tomiét.
Tomi: De nekem ez nem célom….
én: – A Tomi cicája olyan aranyos.
Fanni: – Tomi, te szereted az állatokat?
Tomi: – Titeket is szeretlek.
Tomi homloka kicsit narancssárga kiemelős lett.
Feri bá: – Tomi, ki volt az?
Tomi: – Nem nyomom fel. Majd szünetben elintézem…
Fanni Tomi vállára rak egy hibajavítót: Ez a papagájod.
Fanni magyaron hátrafordul lelkesen: Nem tud írni, mert elvettem a krétáját.
Szabi énekel: Ha jó a kedved verd a Tomikát.
Tomi nyelvtanon hozza a formáját: kopog, zörög, óbégat, rugdalja a széket.
én csak úgy magam elé: – Nem hiszem el ezt a gyereket.
Tomi: – Gangesz, ne morogj!
