Mondok valamit.
Jázi Kingának: Anyánk megint hülye.
Kisgyerekkort vesszük, nosztalgiázunk.
Kinga: Volt az a világítós talpú cipő. És tök szar volt, mert már akkor is gebe voltam, és baszkodnom kellett a lábam, hogy világítson.
Kinga: Valamiről beszélgettem Daniellel (régen cserediákja volt), de nem tudom, miről.
én: – Engem papám megtanított a kártyában csalni.
Kinga: – Csak a kortyozásban nem tanultál meg. (innen ered az emlékezetes csatári berúgásom)
én: – Húúú……..
Kinga: – Mi van? Övön aluli volt? Vagy magas labda?
én: – Mindkettő.
Kinga: – Tökön rúgtalak és eldobtam feletted a labdát.
én: – Még sose láttam az Aladdint.
Jázi felvonyít
Kinga: – Nem. És Oroszlánkirályt sem nézünk.
Bejött Káddugó helyettesíteni, akit egyszer már nagyon csúnyán felbasztunk. Ahogy belépett az ajtón összevigyorogtunk Fannival.
Fanni: – Gangesz, ugye tudod, mi a küldetés?
én: – Persze.
Fanni: – Örülök, hogy már nem kell beszélgetnünk, hogy megértsük egymást.
Káddugó: – Látjátok, hol van a felesleges gyök?
én: – Öhm… Tanárnő, nincs a táblán gyök, az a baj.
(Mert én azt hívom gyöknek, ami gyökjel alatt van, ő meg az egyenlet eredményét.)
Kicsit túl hamar gurult be rám a néni.
Tomi: Az mennyire szép, hogy Gangesz az óra tizenhetedik percében majdnem szaktanárit kap…
Egy egyszerű kis egyenletet csinálunk fél órája az ő irányításával olyan módszerekkel, amikről még az éltben nem hallottunk.
Tomi: Figyelitek? Beszorozza eggyel, aztán beszorozza kettővel, aztán elosztja kettővel, hogy visszaálljon az előző helyzet. Aztán állunk itt a szarban.
Herkules: – Miért rajzolta fél osztály középre, mikor mondtam, hogy ne?
én: – Középre járvány van.
Kinga: – Te vagy egy kibaszott járvány!
Herkules: – Nemtudomki miért szerette ezt az ábrázolásmódot?
én: – Mert egy debil állat volt!
Máté: – Amikor leülök tanulni, három perc múlva már azt látom, hogy kint hív a kutya, hogy menjek vele játszani.
Kinga: – Engem meg hív a laptopom, hogy nyissam ki.
én: – Kinga, azért a tied kicsit betegebb.
Tomi németet fordít: Három várakozó szellemű ember.
írva: 53-jährige.
Kinga fordítja: 56 éves.
Hallás utáni szövegértést csináltunk magnóról. Elkezdett akadni.
magnó: Meh-meh-meh-meh (Krisztián bá rábasz egyet) Ceh-ceh-ceh-ceh.
Tancinéni: – Tomika, halkabban.
Tomi: – Bocs, főnök.
Diszti: Tanárnő, eloriendálódhatnánk az ebédlő felé?
Fanni kiborította Tomit a padból.
Fanni: – Tomi, gyere, siess.
Tomi fenyegetőn: – Te fuss előre, majd utolérlek….
Tancinéni: – Felraktad a széked?
Diszti: – Felrakom. Máté, rakd fel.
Kingával kerestük az optikát. Ő mondta, hogy nem tudja, pontosan, hol van, de van ott egy patika, biztos a környékén lesz.
Bementünk megkérdezni egy újságoshoz, hogy hol van. Mutatja a csaj. Megyünk felé.
Kinga: – De látod, az a pati…. Jaaaa, hogy oda optika van írva?
Kinga: – Bazmeg, és a lánynak is előadtam, hogy biztos a patika mellett van. És nincs is itt patika!
én: – Nem baj, legalább megértette, miért keressük az optikát.
