Néztük a ballagási meghívó vázlatát. Tancinéni nevében Ildikó helyett Judit volt, átfirkálva, tollal mellé írva az Ildikó.
Tomi: Húzzuk át az Ildikót is, és írjuk oda, hogy Emőke.
Fanni egy mondattal kétszer baszta ki nálam a biztosítékot: Éva, hány n-nel írod a neved? (mert neévázz, illetve mindenki rosszul írja a nevem 2 n-nel)
Katánál vagyunk, bejön ZZolibá.
Kata: - Lányok, megköszönthetitek Zoli bácsit.
Jázmin: - Boldog nőnapot!
Állunk az öltöző előtt, az előző osztály még bent. Kijön egy csaj.
Szinti: - Vannak még bent?
lány - Igen.
Szinti: - Szomorú.
Tomi: Szerintem ott ilyen lovas vízirendőrök vigyáztak a rendre.
Diszti röhög: - Tanár úr, maga milyen, amikor felhúzzák?
Krisztián bá nagyon csúnyán néz.
Tomi: - Mindjárt mutatja.
Rögtönzött osztályfőnöki óra volt, melyen Diszti egy kalapáccsal kaparta a falról az uborkát. Átjött egy néni, hogy ő a szomszéd teremben szeretne tanítani, halkabban. Visszament.
Diszti kapar tovább, és üvöltve énekel át a falon: Próbálj meg tanítani...
Előzmény: anyukám után szabadon kotonnak hívom azt az átlátszó lefűzhető irattartó nejlont.
Ülünk nálam, Kinga a gépnél, háttal nekünk.
Jázmin mutat valami kis fóliadarabra: - Az micsoda?
én: - Egy kotonnak az a kis csücske.
Kinga: - Azért a kotonra már majdnem fordultam meg...
Kinga chatel: Kérdem: itt vagy? "Igen." "Akkor reflektálnál?" És nem ír.
én: - Lehet, nem érti a szót.
Kinga: - Ja, lehet, most guglizza.
