Anyu néz az ablakból egy rigót, aki nem talál kaját, mert anyu hiába szórt ki nekik szalámit, a kutya mindig megette.
én: – Vessél neki szotyit.
anyu: – Az van.
apu: – Akkor bukfencet.
én: – Anyus, hagyd már azt a madarat!
anyu: – De sajnálom.
apu: – Hozd be!
Tegnap építettem egy hóembert, Bélát. Anyu ma reggel veri le a tujákról a havat, elijed egyik macska.
én: – Mindjárt elmegy a Kisfekete is.
anyu hagyja azt a tuját, ahol a macska van, átmegy a hóember mögöttihez
anyu: – Tudom, Béla is.
Anyu kesztyűjében építettem hóembert, felrakta a radiátorra száradni. Leveszi, felére összement.
anyu: Én még egy hóemberépítésből is rosszul jövök ki…
Anyu próbált búzát csíráztatni, hogy ha hó van, legyen mit legelnie a macskának, de penészes lett.
anyu: – Rohadj meg!
én: – Én?
anyu: – Nem. A csíra. Igaz, az már meg is tette.
Lelkendezek apunak, hogy hétfőn megyünk a sulival hangversenyre, aminek a témája a zongora.
apu: – Lefényképezzük a hóembert?
én: – Aha. És ünneplőben kell menni.
apu: – A hóemberhez?!
Kint állunk a kertben Bélánál.
én: – Tegnap este öt percet veszekedtem vele egy répáért. (anyuval)
apu: – A hóemberrel?!
