Fanni: – Aki nem jön el a szülinapomra, annak nem leszek a barátja!
én: – Fannika… nyáron lesz a szülinapod.
Fanni: – Bebiztosítom magam.
Reggel, ha bemegyünk, fel kell mutatnunk a belépőkártyát. Szerdánként J. az ügyeletes. Fannit elkapta ma reggel.
J.: – Kártya?
Fanni: – Otthon van!
J.: – Azért mutasd meg, jó?
Még mindig J., még mindig ügyel.
én: Nyitotta volna a száját, így ránéztem… Becsukta és félreállt.
Diszti németen felel, Krisztián bá közben egy söprűnyelet pörgetve mászkál.
Dé egy idő után lebassza: Most így hogy feleljek?!
Rajz előtt.
Kriszti: – Tomi, van két cerkád?
Tomi: – Egy van, azzal se tudok rajzolni.
Arcot tanultunk rajzolni, de nem külön lapra, hanem random kiosztott régi hengeres-leples rajzok hátuljára.
Ricsibá: – Mindenképp írjátok rá a neveteket, különben nem fogom tudni, melyik oldalát nézzem.
én fájdalmasan: – Amelyiken az arc van…
S. bejött helyettesíteni. Diktál egy mondatot, amiben Veszprémben “sétáltunk”, hogy írjuk le helyesen a különböző neveket. A hetedik sornál tartunk.
Tomika kifakad: Mindjárt Fehérváron leszünk!
Fanni: Úgy érzem magam, mint egy sebváltó.
Jázi Fanninak: – Őt szuggerálod?
Diszti: – Nem sokáig.
Fanni: – Miért?
Diszti: – Mert szájbaverlek, azért!
Biosznéni: – Van olyan, hogy tüdős hal.
Diszti: – Ha van tüdeje, mi a fasznak hal?
Dé: Aki másnak rosszat akar, maga esik bele.
